Deportálttalálkozó Mezőteremen

Második alkalommal tartották meg szombaton Mezőteremen a Szatmár megyei deportáltak találkozóját. Az emlékezés és tanulságvonás jegyében zajló, Egy nép szenvedése jeligéjű rendezvény a helyi római katolikus templomban kezdődött. Az ünnepi szentmisére szép számban érkeztek mezőteremiek, valamint közelről-távolról jöttek.

A szertartást Schönberger Jenő megyéspüspök celebrálta. Előbb svábul köszöntötte az egybegyűlteket, majd magyarul szólt arról, hogy immár hagyománya van a deportáltak találkozójának. Ő maga is fontosnak tartja ezt, hiszen amint mondta a 66 évvel ezelőtti embertelenségek kapcsán, amíg nem felejtjük el az akkor történteket, tudunk megbocsátani. Érvelése szerint ugyanis a jelenkor nagy feladata a megbocsátás, úgy lehet a jövőt helyesen építeni. Nem kell haragudni, de nem kell felejteni - summázott.

Ne legyen olyan család, amely nem emlékezik és nem imádkozik, mint ahogyan akkor sem volt olyan család, amely ne gyászolt vagy ne rettegett volna.

A megyéspüspök később elődje, a boldoggá avatandó Scheffler János levelét olvasta fel. A deportáltak hazatértekkor írta a vértanú halált halt püspök a körlevelet, amelyben három kérést intézett a deportáltakhoz, illetve családjaikhoz. Legyenek hálásak, amiért visszatérhettek - az első kérés községenkénti külön hálanap mindenkori megtartását javallja. A második kérés a templom, az egyház, a papság szeretetére, megbecsülésére vonatkozott. A harmadik pedig a vallási fogadalmak megtartását szorgalmazta. A mostani püspök rákérdezett: ugyan hallgatóságának sikerült-e betartania a körlevélben fogalmazottakat. Amint mondta: Jézus velünk van, a kérdés csak az, hogy én Jézussal vagyok-e. prédikációjában megfogalmazta, hogy Krisztus sohasem késlekedik segítségünkre lenni. A deportálás, valamint a hasonló szörnyűségek arra jók, hogy ráébredjünk, mekkora szükségünk is van rá. Az egybegyűltekhez német nyelvű prédikációban is szóltak Skurka Dezső atya révén.

Az emlékező sokadalom a szentmise után a temetőbe vonult. A sírkertben felállított emlékmű köré gyűltek közös imában fohászkodtak az elhunytak lelki üdvéért. Ezután az emlékezés koszorúit helyezték el. A deportáltak előtt főt hajtott egyebek között Pataki Csaba, a megye helyettes kormánybiztosa, Csehi Árpád, a megyei önkormányzat elnöke, a Német Demokrata Fórum területi, megyei, helyi, illetve környékbeli településekbeli szervezeteinek nevében, a megyéspüspök stb. Koszorút helyeztek el a határon túli Vállaj és Mérk lakosságának nevében, a környékbeli településekről pedig a többi között Csanálos, Kaplony, Mezőfény, Mezőpetri deportáltak nevében. A megyei zsidó hitközség képviselői, a megyei múzeum igazgatója stb. is főt hajtottak a bűntelenül is bűnhődésre kárhoztatott svábmagyarok előtt.

A helyi kis kultúrházban folytatódott az emlékezőünnepség. Az NDF megyei elnöke szólt hosszasan, németül, románul és magyarul az akkor történtekről a zsúfolásig megtelt teremben, majd a helyi polgármester tett szintúgy. Ezután az egyik deportált, Julius Háger doktor beszélt németül és románul. A megyei közigazgatási vezetők is pár rövid gondolatot osztottak meg a jelenlévőkkel. Az ünnepi díszebéd közben a helyi iskolások (a 7. osztályosok), valamint a szintén helyi idősek szolgáltak: szavaltak és énekeltek.